Tehetünk még bármit a Föld megmentéséért, vagy már úgyis mindegy, úgyis vége lesz a civilizációnak 1-2 évtizeden belül a környezeti válság miatt? Milyen stratégiákat tudunk egyénileg és közösségileg kialakítani, hogy legyen remény -- és visszafordítsuk a jelenleg visszafordíthatatlan folyamatokat? Gyűjtsük szelektíven a szemetet? Ne utazzunk repülővel? Ne járjunk autóval, csak tömegközlekedéssel, biciklivel vagy gyalog? Ne is menjünk inkább sehova? Ne szüljünk gyerekeket, hogy ne szennyezzék tovább ők is a Földet? Ne tartsunk háziállatot? Ne együnk marhát?
Amikor mindezekre gondolunk, eljutunk egy pontra, amikor... inkább nem gondolunk az egészre, és a fogyasztási cikkekbe elbújó struccokként hárítjuk a problémát... "Én egyedül úgysem tudok semmit tenni", mondjuk, és beülünk az autóba, megvesszük a műanyagcsomagolású terméket...
Vajon van középút? Ahol nem mi magunk pusztulunk bele, már a Föld előtt, a lelkiismeret-furdalásba? Ahol cselekvőképesekké válunk? Ahol van még remény, hogy változtassunk?
Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval a Radar előadáson ezekről a kérdésekről beszélgetünk, a Momentán Társulat improvizált jelenetekben mutat meg opciókat, a nézők ötletei alapján is -- majd kielemezzük, beszélünk róla, és reményeink szerint kicsit közelebb jutunk a megoldáshoz.
